Én és a filmek

Kiskoromban a szüleim elkereszteltek "Tv-rabnak", mivel el sem lehetett üldözni a Tv elől. Próbálkoztak persze: bezárták a nappalit kulcsra - találtam hozzá pótkulcsot. Eldugták a távirányítót - rájöttem, hogy működik anélkül is. Egyszóval inkább maradtam fenn késő estig házit írni és tanulni, de a napi rajzfilm, aztán sorozat, aztán film adagomról nem voltam hajlandó lemondani.
Aztán jött a mozi. A kisvárosban, ahol felnőttem, akkoriban még működött egy saját, eredetileg is erre a célra épült mozi. Emlékszem, az előtér (ahol a pénztár is volt, kis kabinnal, és volt popcorn, üdítő, édesség), szóval az előtér tele volt ragasztva, tapétázva a régebbi filmek plakátaival. Imádtam nézegetni őket, amíg vártunk, hogy beengedjenek a nézőtérre. Olyan nagyszerű filmeket láttam ott, mint a "Jég veled" (Cool runnings, 1993), vagy az "Apám a hős" (My father the hero, 1994) Gerard Depardieu-vel, és a tini Katherine Heigl-lel. Egyszer külön, kézzel írt (mivel mással akkoriban?!?) levélben könyörögtem Anyukámnak, hogy engedjen el valamelyik filmre, valahol még meg is van a cetli! :) A Jodie Foster-es "Kapcsolat" (The Contact, 1997) nézésére emlékszem még ebben a moziban: a hátam mögött ülő srácok ki voltak akadva, mert valami Alien-szerű akció-horrorra készültek, nem önismereti lélekbúvárkodásra. :) Aztán ez a mozi sajnos bezárt... Én pedig járhattam Pestre moziba, de a varázs nem tört meg, sőt!
Imádom a filmeket, mert arra a másfél-két órára elfelejthetem a saját kis ügyes-bajos életemet. Megismerhetem a múltat, alternatív jelent, jövőt. Más országokat, sőt bolygókat. Olyan dolgokat élhetek át, amit a valóságban egyáltalán nem szeretnék (katasztrófák, ufó-támadás, pszichopata sorozatgyilkosok), vagy éppen ellenkezőleg, amire vágyom (tökéletes párkapcsolat, luxus életmód, kreatív, jól fizető állás, utazások). Néha egy nyomasztó mexikói film is csodásan felszabadító tud lenni: hála az égnek, hogy nem ilyen nyomorult az életem, hogy ezt nem kellett átélnem! A hollywoodi romantika pedig sokszor vigasztal: van remény, még bármi megtörténhet!
Moziba járni élmény: imádom a puha szőnyeget a talpam alatt, a kényelmes fotel-szerű székeket. A popcorn illatát, a filmajánlókat, a stáblistát a film végén. (Amit nem szeretek: tömegben mozizni, telefoncsörgést és dumálást a film alatt, és a nachos szagát, brrrr! Ja, és hogy min. fél óra késéssel kezdik a filmeket. És a béna Tv-reklámokat...) Szóval van bőven negatív hatás is, de akkor is imádom. :)
Nálam a feliratos filmek a nyerők, szinkronellenes vagyok (kivéve! :) a kiskoromban szinkronnal megszeretett filmeket, pl. Reszkessetek betörők, Ace Ventura, Büszkeség és Balítélet BBC-sorozat). Egyrészt még a "Tigris és sárkányt" is inkább eredeti nyelven nézem, holott nem tudok kínaiul - de azok a hangok, az a szöveg szerves része az eredeti filmnek. Ha viszont angolul, németül, spanyolul mozizok, élvezem, hogy többé-kevésbé értem is a szöveget. Egy tény: Tv-nézéssel szereztem a tökéletes német szövegértésemet! Milyen jó lenne, ha normális angol csatornák is lennének az itthoni hálózatban.. Vagy spanyolok..
Szóóóóóval, filmek és kapcsolódó vélemény, érzések, sztorik: COMING SOON! :)