Van ugye egy szép nagyra nőtt fekete srác, Michael, akit már az is csoda, hogy ösztöndíjjal felvesznek egy pénzes, elit, milliomos fehérek által fenntartott és gyermekeik által látogatott középiskolába. Egy tanárnő hiszi csak, hogy van esze, de rá nem sokan hallgatnak. Bezzeg a Sandra Bullock által alakított szőkített milliomos anyukára! Ő már elég rámenős, mondhatni erőszakos hozzá, hogy támogatásával valódi változást hozzon a srác életébe. És, néhány kisebb kitérő után, meg sem állunk a happy end-ig.
- Családi mozi: hiszen nem kicsit csöpögős amerikai tökéletes család, szeretet, világbéke, mi kell még? A család egyetlen tagját sem zavarja a fekete óriássrác beköltöztetése, autó vásárlása - ez nem túlzás azért? Az esetlegesen felmerülő negatív jellegű kérdéseket is (pl. nem gond, hogy a tinilánnyal egy házban lakik?) a "gonosz" barátnők teszik fel, nem a családtagok.
- Vígjáték: főként a film egyetlen eléggé irritáló szereplője, a család legkisebb tagja, S.J. hozza a poénokat, de szőkített anyuka túlzó megnyilvánulásai (pl. rögbiedzővel, okmányok intézésekor) is elég viccesek.
- Dráma: Michael múltja, de valójában már egyetlen végtelenül szomorú és reménytelen tekintete is elég, hogy könnyet csaljon a szemünkbe...
- Sportfilm: igen-igen, itt kezd sok lenni a műfajokból! A film egy bizonyos pontján mintha teljesen elfeledkeznének, hogy egy szerencsétlen srác drámája, az életének jobbá válása lenne a fő vonal - vagy nem?! És hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy meccseket nézünk - magyar nézőként persze a rögbi szabályait már nem is próbálom megérteni, ennyi erővel baseball is lehetne :) - legalább 10 perces, gondolom viccesnek szánt versengés kezdődik a különböző egyetemi rögbicsapatok felvonultatásával, akik mind a srácot akarják megszerezni játékosnak.
Aztán a végére jutott még egy drámai fordulat (visszatérés a gettóba) - ja, de mégsem, szerencsésen megúszta! Aminek persze örülök, nálam jobban senki nem szereti a happy end-eket, illetve semmit nem utálok jobban a végén elromló történeteknél (pl. Angyalok városa, de ez most nem ide tartozik :) ). De azt azért szeretem, ha egy film az elejétől fogva sejteti, hogy mit is akar. Itt meg fogalmam sem volt, annyira csapongó volt a hangulata. Persze azt is csak a végére tudtam meg, hogy ez egy valós, megtörtént sztori (igazi Amerikai Álom, csupa nagy betűkkel) - gondolom már csak ezért sem lehetett negatív oldalakat mutatni a családból, legalábbis nem tudok más elképzelni: ilyen tökéletes, tökéletesen JÓ család egyszerűen nincs! :)
Erről a filmről egyébként már az elején a "Precious" jutott eszembe - na az az igazi szerencsétlen fekete fiatal drámája! Ott aztán tényleg a levegő is fennakad a nézőnél, olyan szintű durva dolgok történnek. És ott valahogy a segítség is hihető formában történik. Mert az élet / világ bizony elcseszett dolog, akkor is, ha a legtöbb amerikai nehezen akarja ezt belátni.
Ami pedig Sandra Bullock-ot illeti, mondom, imádom, az Oscart se sajnálom tőle (ebből a díjból úgyis rég kiábrándultam már..), de ez inkább "életmű-díj" volt neki. Aki szerint csak habkönnyű csajszikat tud játszani, nézze meg a "Crash" ("Ütközések") c. filmben.
Annyira felcsigáztál már azzal a puszta ténnyel, hogy van olyan Sandra-film, amit még nem láttam, hogy pár napon belül pótoltam a hiányt :) és kellemesen csalódtam, merthogy az első 10 perc után kezdtem szenvedni, aztán elkezdett őrületesen tetszeni a sztori, a szereplők, minden amcsi csöpögés ellenére is (pedig nehezen viselem amúgy). Michael tekintete tényleg annyira meggyőző volt, amennyire Sandra szőkesége nem :) Számomra no-name apuka is bejött, és furcsamód még a kissrác is, pedig alsóhangon SOK volt amúgy :)
VálaszTörlésSzóval, köszönöm Neked, hogy bemutattad :)
Én köszi a kommentet! :)
VálaszTörlésNemrég találtam egy másik Sandra filmet, ami nekem új: "All about Steve" - még nem néztem meg, de itt is szőke! :)))