2012. február 2., csütörtök

Emile kétszer ("The Darkest Hour", "Into The Wild")

Jó (?) sorom úgy hozta, hogy két nap alatt két Emile Hirsch filmet is megnéztem. Oké, én akartam. :) Kezdtem mindezt a mozikban csak 3D-ben vetített "A legsötétebb óra" ("The darkest hour") c. ufótámadásos (majdnem) világvége, könnyed amcsi akciófilmmel. Ezzel kapcsolatban a trailert látva elég nagy elvárásaim voltak, de sajnos azt kell mondjam, jobb lett volna, ha nincsenek. Akkor biztos jobban tetszett volna. Azért ami a trailerben tetszett (számomra új ufókép: láthatatlanok, villámszerűek, helyszín: Moszkva, gyanútlan orosz rendőr és gyanakvóbb kutya megsemmisülése porráválás formájában), az a filmben is, de sajnos a trailer elég sokat (szerintem túl sokat) mutatott, így egy-egy jelenetnél már be is ugrott, hogy akkor "hopp, most fog ez és az történni". Ami kifejezetten bosszantott: számos logikai gubanc... Ami a trailerben nem volt, és tetszett: az ufócskák láthatatlan gömbjét, ha lőtték, láthatóvá vált, hogy ott csücsül benne a kis gonosz Gollam-szerű lényecske. Ez azért mókás volt. Na és jó, nem volt rossz egyébként, csak tényleg, sajnos többet vártam.
Aztán jött a régebbi film: "Út a vadonba" ("Into the wild"). Erről csak nagyon halvány fogalmam volt: egy fiatal srác keresi a totális szabadságot és persze a saját lelki békéjét. Viszont így utólag úgy érzem, nem ártott volna, ha tudom, hogy ez egy valós történetet előadó film, és sok öröm nem lesz a végén. Azt viszont tudtam, hogy két és fél órás (!!!) filmre vállalkozok, és sajnos ezt nem egyszerű végigülni, amikor az idő nagy részében természeti képeket nézünk a főhőssel, illetve nagy szavakkal telien meditálunk. Főleg az utolsó fél óra agonizálás: a srácnak csak addig tetszik a vadon, amíg ő szabja meg, meddig marad. Mikor visszaindulna, de ott reked, máris pánikba esik... Akinek ez mond valamit: a rendező Sean Penn. És a nézése közben nemcsak nekem, hanem az imdb.com szerint másoknak is többek között  ezek a filmek jutottak eszembe: "A motoros naplója" ("Motorcycle diaries") - önmarcangoló ifjú okokat keres a világban - és a "Straight story - Az igaz történet" ("The Straight story") - utazás közben ismeretlenekből lesznek a legjobb ismerősök.
Emile Hirsch egyébként kiköpött fiatal DiCaprio, beszédstílusra, előadásmódra is. Remélem hasonlóan sokra viszi majd, csak a fejmérete ne nőjjön majd akkorára. :)

2 megjegyzés: