A leghosszabb nap ("Valentine's Day")

Gondoltam egy nagyot, és összemixeltem az aktualitást a (korábban már említett) mazochizmusommal, és megnéztem a "Valentin Nap" ("Valentine's Day") c. csudicuki amerikai műalkotást. Persze jogos a kérdés, hogy minek néztem meg, ha úgyis (enyhén szólva) fenntartásaim voltak, de alapelvem, hogy (igyekszem) csak arról (főként rossz) véleményt mondani, amihez vettem a fáradságot, hogy megnézzem. Persze itt is vannak határok, de ebbe inkább nem mennék most bele.

Adott tehát a film, aminek alapötletét nagyjából nyíltan nyúlta le Hollywood a britek nagy sikert aratott "Igazából Szerelem" ("Love Actually") c. filmjéből. Persze, ott karácsony az alkalom, de nézzük csak a hasonlóságokat: sok szereplő, látszólag külön történetek, amikről később kiderül, mégis összefüggenek. És az univerzális üzenet: "Love is all around", vagyis a szerelem / szeretet mindenütt jelen van. Mégis, jobban jártak volna az amerikaiak, ha a "mintafilmhez" hasonlóan nem egyetlen napra sűrítik a teljes sztorit, hanem mondjuk a megelőző időszakra is - két órán keresztül egyetlen napot nézni ugyanis nagyon nem egyszerű. Főleg egy ilyen napot, ahol vágóképként és a háttérben is csak turbékolást láthatunk. Ezt szerintem csak amerikai gyomor képes befogadni háborgás nélkül.
Aztán az "Igazából Szerelem" esetében van még egy trükk / csodaszer, amit nemes egyszerűséggel nevezhetünk angol humornak. Nem minden szirup, viszont emberiek a karakterek, mindenki a maga esendőségével. Valódi parodisztikus jelenet már a kezdés is ("Christmas is all around" c. dal felvétele), aztán pl. Rowan Atkinson zseniális szösszenete az áruházi csomagolással, és még sorolhatnám. A "Valentin napnál" is van néhány meglepő fordulat, de nem éppen pozitívan éltem meg, hogy miután a bolygónk népcsoportjainak min. 90%-a feltűnt szereplőként (az indiaitól a mexikóin át a bolgárig!), a totális esélyegyenlőség jegyében a film legvégére egyszer csak még egy meleg pár is "lelepleződik".
Ami szintén katasztrófa, a "szerelmes kisfiú" lenyúlása. Itt nem csak hogy irtó irritáló gyermekszínészt sikerült választani, de a szövegei is borzasztóan erőltetettek, nincs kissrác, aki még a fociedzőjének is fellendén odaveti, mikor az kérdezi, mi baja: szerelmes vagyok! További "kedvenc" (irreális, de annál álom-amerikaibb) karaktereim: a hazájáért harcoló hős katonanő, aki anya is, illetve az ideális tinédzserek, akik inkább várnak, dehogy szexelnek! Harmatgyenge próbálkozás a Valentin napot gyűlölő nő felvonultatása: a végére ugyanis neki is akad pasija, és innentől ő is beáll az ünneplők táborába, mintha csak azért lehetne utálni ezt a napot, mert nincs párja valakinek. Szerintem bőven van, aki párral együtt is rosszul van tőle, vagy leginkább tudomást sem vesz róla. Azt hiszem ez egy nagyon jó ok, hogy örüljek, Magyarországon élek. :)