2012. április 15., vasárnap

"Titanic" - 100 éve megunhatatlan

A Titanic "születésének és halálának" 100 évfordulójára újabb film született, ezúttal brit tv-filmről van szó. Alapvetően azért kezdtem el nézni, mert nem találtam jobbat a tévében, és azért kíváncsi voltam, milyen színvonalú lett - de kellemes meglepetésben volt részem. Képileg, kellékileg, kosztümileg abszolút igényes a film, és ami legalább ugyanennyire fontos, a forgatókönyvet is egész jól megírták.
Tény, hogy nem kapunk annyi grandiózus képet, mint a James Cameron-féle 1997-es moziban, de halvány sejtésem szerint nem is ugyanolyan költségvetés állt a brit itv rendelkezésére. Valószínűleg ebből fakad az is, hogy a produkciót Magyarországon (stúdióban) vették fel, így a stáblistán a színészeken kívül a nevek nagyjából 90%-a magyar. (Azért én ennek kifejezetten örülök, tényleg szépen alakul ez a hazai filmgyártás, csak így tovább!)
Nagy-Britanniában 4 részre tagolva adta a tévé, de készült 2x90 perces verzió is - az m1-en ezt lehetett látni gyors egymásutánban. Az első rész sem volt rossz, kiderült, hogy itt sokkal inkább a sokféle emberi történetre, társadalmi korrajzra koncentrálnak, mint a technikai, vagy egyéb Titanic-részletre. De az igazi meglepetés a második rész, ahol kiderül, nem sima idővonalú történettel állunk szemben, tettek egy kis csavart az alkotók a dologba.
Az első rész végén már nagyban süllyed a hajó, és én már előre fel voltam dúlva, hogy "te jó ég, most még egyszer ennyi ideig csak szenvedés és haldoklás jön?!?" - erre fel nem! A második rész ugyanúgy a hajó indulása előtt kezdődik, mint az első. Nem is értettem, mit akarnak ezzel. Elsőre úgy láttam, kimaradt jelenetekkel bővített ismétlést mutatnak --- amíg észre nem vettem: az "ismétléses" jelenetek nem teljesen ismétlések: X szereplő helyett most Y a fontos, így másik kameraállásból készült az a jelenet. Ugyanaz, mégis kicsit más. Nekem ez nagyon bejött, és az, hogy innentől kezdve agytornára invitálták a nézőt: nem csak bambán befogadni, hanem kombinálni, gondolkodni kellett, hogy összerakja az ember a teljes történetet - és ez ma már sajnos egyáltalán nem általános a filmek világában.
Szóval nincs szégyellni valója ennek a verziónak - és ezt most olyan valakitől olvassátok, aki a '97-es verziót legalább annyiszor látta moziban, ahány Oscart aztán elnyert (kis tipp: több mint tízszer)! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése